Delírium
2018.01.09. 01:33
Láttál már deliráló embert?
(Átmeneti tudatzavar, eszeveszettség, önkívület.)
Elvonásos állapot, súlyos, életveszélyes...Úgy alkoholtól (főleg hiány esetén), de drogok, gyógyszerek megvonásánál is jelentkezik. A beteg miközben érzi, hogy közeledik az ún. holtpont, amikor a tudatosból át fog lépni a tudat nélküliségbe...erős pánikot érez. Még magánál van, de a félelem átveszi a hatalmat az érzelmi, ugyanúgy a fizikai állapota felett. Ilyenkor egyszerre jelentkezik a látványos hidegrázás és az erős izzadás...A képek elmosódnak, melyek körülveszik, egyre jobban közelednek a hallucinációk, félelmetesek, ijesztők...olyan dolgokat látnak, olyan személyeket, sokszor szörnypofákat, állatokat a szobában, melyek rettegést okoznak számukra... (innen az alkohol elvonásnál az emlegetett: "fehér egér", a bogarak a testen, a plafon hasadása, furcsa zajok...) Ha kórházi körülmények között történik a delírium tremens, ott is kétes kimenetelű. Előfordulhat, hogy "egyszerűen kifejezve": úgy marad az illető, ami azt jelenti, hogy a pszichózisos állapot nem múlik el az egyre jobban felkészült orvosi segítség ellenére...Ez sok mindentől függ, leginkább a drogok természetétől és a használók szervezetétől...Egyik jellegzetes tünet az erős tremor (kézremegés) Sok esetben epilepsziás roham úgyszintén.
Hogyan riasszuk vissza a "próbálkozó" kezdőket? Szerintünk önmagában elég lenne, ha egy ilyen állapotban szenvedő embert látnának...
Hosszan lehetne írni erről a borzalmas állapotról, aki régóta használ, bizony, saját bőrén tapasztalta meg mindezt...Még elképzelni is szörnyű, milyen lehet mindezt egyedül végigvergődni egy lakásban, vagy bárhol, ahol nincs közel segítség. Nos, emberek. Kérek figyelmet, hagyjátok abba a használatot, idejekorán, még mielőtt eljutnátok oda, ahonnan nincs visszaút.
(Tudom ajánlani ebben a témában Hajnóczy Péter: "a halál kilovagolt Perzsiából" című remekművét) Élt: 1942-1981.
S.O.S. az S.O.S. telefonhívásokon belül
2017.12.03. 00:37
Baj van! Több 13-15 éves gyerek hozzátartozója telefonál kétségbeesetten, hogy fia/lánya füvet szív, tablettákat szed...Sőt nem is csinál titkot belőle. Mivel jobbára az elején járnak a használatnak, kizárt dolognak tartják, hogy abba kéne hagyni, elvonóra kéne menni. Még orvoshoz sem akarnak ezzel fordulni. Kifogásaik ijesztően hasonlóak a már felnőtt, hasonló cipőben járó sorstársaikéval: minek kéne leszokni, mások is csinálják és semmi bajuk nincs tőle, sőt...Ők nem akarnak úgy élni, mint szüleik, akik véleményük szerint "szürke életet élnek, napjaik egyformák...üresek". Gyakori, hogy - hiába könyörögnek hozzátartozóik - még a telefonhoz sem hajlandók jönni. Fel vannak háborodva, miért zavarják őket ilyesmivel? Beszélgetéseink jobbára úgy érnek véget: "ha mégis sikerülne valahogy rábeszélni gyereküket, hogy orvoshoz forduljanak, hová vihetik el őket? (amit sajnos nem tagadnak: nem fog bekövetkezni...) Gondoljuk csak el, még csupán 13 évesek, a kábítószer hátulütőivel is (köszönhető a sok drogellenes műsornak) szinte a szüleiknél is jobban tisztában vannak, nincs még semmi, ami elriaszthatná őket. Ha valami, hát ez, ami tehetetlenné tesz bennünket, s a hozzátartozóikat egyaránt. Nagyon ijesztő ez a jelenség, és sajnos utóbbi időben egyre gyakoribb. Kényszergyógykezelés, ugye, nincs. Meg nem sokat érne. Az egész társadalom drogellenessége dacot ébreszt bennük. Manapság egyre több kamasz "így lázad"...
Addig is...lelkes önkénteseket keresünk! drog-free@freemail.hu
2017.11.20. 01:10
A munka nem állhat meg!
Néhány gondolat a gyógyszerfüggőségről...
2017.09.12. 13:16
Bizony, sajnos nehéz helyzet alakult ki. Ha megnézel egy bármilyen kórházi osztályt, ott is minden este megjelenik az ügyeletes nővér, és anélkül, hogy kicsit is ismerné a betegeket, bajukat, problémájukat...kérdezi: "nyugtatót? altatót?"Nyilván a saját éjszakai pihenését akarja biztosítani...Éjszaka a nyugodt beteg a "jó beteg". Még mielőtt ítélkeznénk, ismervén az egészségügyben sajnos fennálló milliónyi problémát, valahol meg kell ezt érteni...még ha nem is teljesen, de elfogadni muszáj. Ezek régóta bevett szokások, és kicsit érdeklődve megtudjuk, hogy valóban évtizedek óta fennálló függőségekkel állunk szemben. Ez még csak nem is idegosztály vagy pszichiátria, hanem teljesen "civil" betegségekkel kezelt belgyógyászati betegek osztálya például...Az itt fekvőknek megvan a véleménye a kábítószeresekről (média=bűnözők), miközben nem értik, hogy ők miért érzik magukat "furcsán, rosszabbul", ha egy nap akár későbbi időpontban veszik be a nyugodt alvást biztosító tablettáikat. Ki felett mondanánk ítéletet ilyen esetben például? Olyan stabil függőségek alakultak ki a hosszú évek során, hogy azokat megbontani nem lehet, nem szabad. Az ilyen élethelyzetben lévő, háztartást vezető anyák és nagyanyák (ugyanez vonatkozik a férfiakra is, igaz, ott kevesebb az érintett, mivel inkább az alkohol van jelen) ilyen segédlettel viszik mindennapjaikat...Lehet, soha nem szembesülnek konkrétan ezzel a betegségükkel, nem is értenék...életük része. Ez csak része az egésznek, de nehezen vagy sehogyan sem megoldható.