S.O.S. az S.O.S. telefonhívásokon belül

Baj van! Több 13-15 éves gyerek hozzátartozója telefonál kétségbeesetten, hogy fia/lánya füvet szív, tablettákat szed...Sőt nem is csinál titkot belőle. Mivel jobbára az elején járnak a használatnak, kizárt dolognak tartják, hogy abba kéne hagyni, elvonóra kéne menni. Még orvoshoz sem akarnak ezzel fordulni. Kifogásaik ijesztően hasonlóak a már felnőtt, hasonló cipőben járó sorstársaikéval: minek kéne leszokni, mások is csinálják és semmi bajuk nincs tőle, sőt...Ők nem akarnak úgy élni, mint szüleik, akik véleményük szerint "szürke életet élnek, napjaik egyformák...üresek". Gyakori, hogy - hiába könyörögnek hozzátartozóik - még a telefonhoz sem hajlandók jönni. Fel vannak háborodva, miért zavarják őket ilyesmivel? Beszélgetéseink jobbára úgy érnek véget: "ha mégis sikerülne valahogy rábeszélni gyereküket, hogy orvoshoz forduljanak, hová vihetik el őket? (amit sajnos nem tagadnak: nem fog bekövetkezni...) Gondoljuk csak el, még csupán 13 évesek, a kábítószer hátulütőivel is (köszönhető a sok drogellenes műsornak) szinte a szüleiknél is jobban tisztában vannak, nincs még semmi, ami elriaszthatná őket. Ha valami, hát ez, ami tehetetlenné tesz bennünket, s a hozzátartozóikat egyaránt. Nagyon ijesztő ez a jelenség, és sajnos utóbbi időben egyre gyakoribb. Kényszergyógykezelés, ugye, nincs. Meg nem sokat érne. Az egész társadalom drogellenessége dacot ébreszt bennük. Manapság egyre több kamasz "így lázad"...